First love is beautiful, a first love is a flower Blooming widely when spring comes – dazzling like a flower
Like a young child, a first love is inexperienced Because you can’t unconditionally give and take love.
Everlasting Sunset 09 ~ End
2012. augusztus 30., csütörtök | 2:20 | 0 comments

Juniel

Éppen életem legfontosabb megjelenésére készültem. Debütálni Koreában. Minden álmom ez volt. Saját dallal,egyedül a színpadon,nagyközönség előtt,akik szeretnek Eltelt..eltelt lassan 2 év,hogy nem láttam...hogy mindaz megtörtént.

Várva a soromra,visszaemlékeztem mindenre. Arra,hogy mégis,hogyan kerültem ide.
A költözésünkre japánba,Rá,arra,hogy az iskolai fesztiválon egy koreai kiadó együttese lépett fel és,mint a filmekben,észrevettek engem is. Esélyt adtak...esélyt arra,hogy megmutathassam ki is az a Junhee valójában.

Kinézhettem a nézőtérre egy pillanatra. Mosollyal az arcomon mértem végig a várakozó embereket,majd hirtelen a hideg is kirázott. Persze nem jó értelemben. Ott volt..ott volt ő is. Nagyokat pislogtam,hátha eltűnik,de nem. Byungho ott állt a nézők között. Addig nem izgultam,de a gyomorgörcs akkor rögtön előjött. Megfordultam és a mosdó felé vettem az irányt. Persze,fél ázsia tudja,hogy ma én itt debütálni fogok..de mégis meglepett,hogy itt van. Hiszen..hiszen semmi közünk egymáshoz.

Már csak pár percem volt,de még nem álltam készen. A mosdóban is csak álltam és a tükörben bámultam magam.
-Ha tönkre akarod tenni életem legszebb napját,akkor sikerült,már most-motyogtam magamnak. 
Szerettem,én ténxleg szerettem őt. Életemben először voltam szerelmes és ezt tette velem. Persze magyarázkodni lehet,amit ő is megpróbált. Mégha viszont szeretett is...eleinte csak játszott velem. Ezt pedig nem tudom elfogadni. De valamiért szeretném ha látná ki is lettem. 

Hogy sikerült elérnem az álmomat. Byungho látni fogod ki is az a Choi Junhee.

Mély levegőt vettem és visszasétáltam a színpadhoz. Kis időbe sem telt,de már mondták is a nevemet az MC-k. Már a színpadon álltam gitárommal,így  mikor elhangzott a a szinte már jelszónak is vehető nevem,minden fény rám vetült,a közönség pedig sikogatni kezdett. Az érzés,hogy az a sok ember miattad kiabál és téged éljenez,felülmulhatatlan. Elképesztő érzés. Még ha a fényektől nem is látod az arcukat rendesen,a szívedet mégis eltelíti a boldogság érzése...hogy ezek az emberek téged szeretnek. Miattad vannak itt. Téged várnak..a te dalodat.

Körülöttem napraforgók tömkelege volt,mögöttem pedig egy kisegítő együttes,akik megadták a hangot,így kezdhettük a dalt. 
Nekiálltam és átadtam magam a zenének. A dalnak...ami rólunk szólt. 

Byungho sok érzést adott nekem. Kedvességet,Szeretetet,Szerelmet,Bánatot,Fájdalmat...
Mindennek..mindennek így kellett történnie?Nem lehetett volna másként?

Hirtelen megláttam őt. A fény valamiért már nem vakított annyira el. Mintha azt akarta volna,hogy lássam azt az arcot. Az arcát,amin a megbánás és a bánat tükröződik. Ha addig sikerült is erősnek maradnom,utánna már nem ment. A dal végét már szinte sírva énekeltem el.

Illa illa illa ilaa
Sosem feledem a szerelmet

Byungho..köszönöm neked ezeket az érzéseket

Látva,hogy az első szerelem fáj,az első szerelem egy láz

De ennek így kellett lennie

Mert miután eszeveszettül szenvedsz,felnőtté válsz

Te segítetted előre az utamat

Mert az első szerelem sosem működik,az első szerelem hosszadalmas ragaszkodás

2 év amiben nem sikerült elfelejtenelek..

Mert akit túlzottan szerettünk,nem lehet a miénk

A tetteid által sikerült felnőnöm és a saját utamat járnom

Szerelmem viszlát



Címkék: ,


Older Post