First love is beautiful, a first love is a flower Blooming widely when spring comes – dazzling like a flower
Like a young child, a first love is inexperienced Because you can’t unconditionally give and take love.
Everlasting Sunset 06
2012. augusztus 4., szombat | 15:36 | 0 comments

Jion

Pár hét alatt egész jóban lettünk Junhee-vel.Mivel ő is és én is ugyan azon a helyen töltöttük a délutánjainkat,ezért nehéz volt elkerülni egymást.Bár láttam rajta,hogy zavarja ez.Legalábbis a legelején.De aztán megszokott.Megszoktuk egymást.

Mióta a legjobb barátom hazajött,nekiláttunk a próbáknak is hétvégénként.Az együttesünk nem okozhat csalódást az iskolai fesztiválon.Junhee-t bárhogy győzködtem,nem akar fellépni,de még a bandánk tagja se akar lenni.Pedig már mindennel próbálkoztam.Miért nem akarja megmutatni a tehetségét másoknak is?Miért csak nekem,vagy a játszótéren tartózkodó embereknek?

-Szia-köszöntem mosolyogva Junhee-nek és leültem mellé a padra.A gitáromat magam mellé támasztottam-héy-legyeztem arca előtt,mivel még csak tudomást sem vett rólam.Az eget kémlelte.Mintha el akarna veszni benne.
-Ja..igen..szia-köszönt végül vissza és nevetve rám nézett.
-Nem gondoltad még meg magad?-vettem  elő gitáromat és kezdtem el egy lágy dallamot játszani.
-Nem akarok játszani a fesztiválon...de-nagyot sóhajtott-kötelező..a tanárok bejelentették,hogy muszáj fellépni-szusszant és kezével a haját igazgatta-mindegy..játszunk valamit-kapta elő gitárját és nekiállt egy dalnak.Gondolkozás nélkül bele vetette magát.Ez volt az amivel teljesen lenyűgözött.A zene átjárta teljesen és ez látszott.Nem foglalkozott a külvilággal csak játszott és énekelt.Semmi erőlködés és kényszer nem volt benne..csak maga a szabadság.

Nem gondoltam soha egy pillanatra sem,hogy ez lesz belőle...

Délutánonkénti találkozásaink nem voltak a legrövidebb idejűek.Általában iskola után rögtön ide jöttünk,majd sötétedéskor elköszöntünk és mentünk haza.Néha haza kísértem,mikor éppen olyan lelkiállapotban volt.Bár mindig pozitív próbált lenni és vidám,neki is voltak rosszabb napjai.Talán mondhatjuk úgy,hogy a támasza voltam.Az egyetlen ember akivel beszélt itt..Japánban.

Aznap,mikor elmondta,hogy fellép ő is,örültem.Tényleg örültem,hogy végre megmutatja a tudását.
-nekem is kéne akkor valami jópofa művésznév,mint a tiéd-lökte meg magát a hintán.Én a padon ültem továbbra is-Jion..Jion...hogy lettél te Jion?
-hosszú történet-piszkáltam gtáromat
-akkor nem is érdekel-nevetett és egy nagyobbat lökött magán-szóval mi legyen a nevem Byunhgo?
-Juniel-motyogtam.Megállt a hintával és meredten rám nézett,mintha rosszat szóltam volna.
-Micsoda?
-Juniel..-oda sétáltam hozzá és megfogtam a hinta láncát,majd le néztem rá.Kisegér.Egy aranyos kisegér-a neved és a szeretet ötvözése-mondtam teljes komolysággal.Zavarban volt.nem tudott tovább a szemeimbe nézni,így inkább a cipőjét kezdte figyelni.
-nem értem-mormogta halkan.Leguggoltam elé és rá mosolyogtam.
-Elmagyarázom.Juni vagy igaz?Junhee...és a szeretet..a love szó..az első betűje pedi 'el'...Ju-Ni-El -bökködtem meg arcát-ahogy mondtad..neked a legfontosabb a zene és a zene szeretete-simítottam végig haján.
-tetszik-pattant fel hirtelen és ott hagyott.A padhoz sétált és összeszedte a cuccát.Akárhányszor zavarba hoztam,mindig ezt tette.Ott hagyott teljes nyugalommal.elmenekült tőlem-ez lesz a nevem akkor,de most én-fordult meg,de én már előtte voltam.Megfogtam kezét,így a hirtelen távozását meg tudtam akadályozni
-ne menj még-mondtam halkan.Zavartan figyelt engem.
-de..de..nekem-dadogta.
-Nem kell tanulnod és nem kell haza menned sem.Junhee ne menekülj el tőlem-folytattam ugyan olyan hangerővel.
-nem menekülök-nevetett fel zavarában.Óvatosan elengedtem karját.Féltem,hogy ott hagy abban a pillanatban.Olyan,mint egy kis állatka aki bármikor elszökhet.Vigyázni kell rá és óvni,hogy tudja kinél van biztonságban.Kihez ragaszkodhat.

-Junhee-mondtam halkan nevét,mire rám nézett.Magasságkülönbségünk bár elég nagy volt,de anynira nem zavart.Óvatosan közeledtem felé,ő meg sem mozdult.Még akkor sem,mikor ajkaimat az övéhez érintettem.Csak állt mozdulatlanul.Jobb kezemmel megérintettem arcát,majd hajába vezettem kissé.Nem gondolkoztam egyáltalán.Az agyam kikapcsolt arra az aprócska pillanatra.
-byu..byung-dadogta,maga elé nézve miután elszakadtam puha ajkaitól-én...szia-hagyott ott aztán hirtelen.Nem szóltam és nem is nyúltam utánna.Tudtam,hogy mindezt még meg kell emésztenie,majd holnap találkozunk és beszélünk..talán erről is.

Kiismerhető vagy Junhee.Elég kiismerhető.De talán csak nekem.

Címkék: ,


Older Post | Newer Post