Juniel

Függöny elhúzására és nagy fényre ébredtem.A takarómat hirtelen az arcomba húztam.
-Túl fényes-sipítoztam és lábammal kapálóztam.
-Na kelés kislány-húzta le apa rólam a paplant-mennünk kell.Van 1 órád össze készülődni.
-Tudom-ültem fel és nagynehezen elindultam a fürdőszoba felé.Arcot mostam,majd megnéztem magam a tükörben és bólintottam.Elkezdtem összeszedni a fürdőben lévő dolgaimat és átcipeltem a szobámba.Ez a költözés teljeen váratlanul ért.Egy hét alatt teljesen összepakolni és elkészülni....ezt senki se várhatja el.Egy hét alatt mindentől elszakadni.Ugyan,dehogy megy.De majd csak lesz valahogy.

Japán..Japán a hely ahol ezentúl élni fogok.Mintha a szüleim tudták volna már évekkel ezelőtt is,hogy oda megyünk.Mintha egy terv része lennék.Ezért kellett vajon 4 éve elkezdenem a nyelvet tanulni?Nem akartam,de köteleztek rá.Ti tudtátok igaz?De miért csak most döntöttetek igy?Meg kellett várnotok,amíg végzek az iskolával igaz?

Nagyot szusszanva ültem rá a bőröndömre,térdeimet felhuztam és fejemet ráhelyeztem.Nem akartam elmenni.Bár nem voltak barátaim,a legtöbben csak beszéltek velem,senkihez sem kötődtem,de nem akartam menni.A hazámat elhagyni csak így.Reménykedtem abban,hogy ott is jó lesz.Apa ígérte,hogy nem lesz baj és ha akarok egyetemre is mehetek,támogatnak.Csak ez volt ami bíztatott.

-Kész vagyok-pakoltam le a cuccaimat a kijárathoz.Csak egy bőröndöm és egy oldaltáskám volt.Nem volt annyi cuccom,hogy tizmillió csomaggal induljak el.
-Hidd el jólesz-ölelt meg anya mosolyogva.Bólintottam csak.Bizom bennetek,hogy nem hazudtok.

Utoljára még körbenéztem az ajtóból,majd kicipeltünk mindent és elindultunk a reptérre.Soha nem utaztam még repülőn,ahogy anya sem,úgyhogy apa irányított minket.Neki az üzleti dolgai miatt szükséges volt.Akár magánrepülőt is vehetett volna,amennyit utazott.
-Vigyázz magadra szépségem-tettem a csomagok közé a gitáromat.Nem szívesen hagytam magára.Ő volt a szemem fénye,a szívem csücske,a mindenem és féltem,hogy baja esik.
Felszálltunk a gépre,elfoglaltuk a helyünket és kis idő múlva elindultunk.

A vártnál rövidebb idő alatt érkeztünk meg.Tokio óriási város,de ezt eddig soha nem gondoltam volna,hogy tényleg ekkora.Elég későn értünk a házunkhoz,így az éjszakai fények és hangok is teljesen magával ragadtak.Annyira más volt.
Fáradtan léptem át a küszöböt,a szemeimet aig bírtam nyitva tartani.
-Az emeleten lesz a szobád-simogatta meg apa a hátamat-hagyd itt a cuccod,holnap elpakolunk-utasított.Úgy tettem,ahogy mondta és felfele vettem az irányt.Nem volt nagy a lakás,már amennyit láttam belőle félhomályban,de tetszett.Fent egy kisebb előtér volt ,ami nappalinak volt berendezve,majd egy szoba és egy fürdőszoba következett.Lett egy saját birodalmam,ahol senki sem fog zavarni.
Őrültem,hogy berendezett házba érkeztünk.Most az sem zavart,hogy nem a régi,megszokott ágyamba fekszem le.Fáradt voltam és semmi sem érdekelt.Ledőltem rá és pár perc alatt el is aludtam.


Reggel hátfájósan keltem,de rögtön elnevettem magam.Az egész annyira vicces.Új ház,kemény ágy amitől megfájdul a hátam,de mégis jót aludtam.Kinyújtóztattam magam és lementem a cuccaimért.Anya már bevette a konyhát,apa pedig a nyakkendőjét igazgatta az előszobai tükörben.
-Jóreggelt-kaptam fel a gitáromat és megölelgettem-de hiányoztál-pörögtem vele a nappalin keresztül.
-Kicsim-nevette el magát anya,mikor rám nézett-gyere enni aztán pöröghetsz tovább
Letettem a szépségemet és átsétáltam a konyhába.Apa bejött elköszönni,majd elindult újdonsült munkahelyére.Örülök,hogy kapott rögtön munkát és nem kell keresgélnie hónapokig.Nekem viszont nem volt semmi tervem.Pár hét még volt a szünetből elvileg és aztán kezdődtek a tanulmányok.Választani akartam egy iskolát ahova járhatok.
-Le fogod enni magad ha ilyen elbambulva folytatod-borzolta meg hajamat anya és a hűtőhöz ment.Gyorsan befejeztem a reggelimet és a cuccaimat felkapva felküszködtem magam az emeletre.Estére terveztem be a pakolást,így csak egy ruhát vettem elő.Átöltöztem,a hátamra vettem a gitáromat és elindultam.
-Sétálok egyet anya-kiáltottam ő pedig egy rendben vannal válaszolt.időt sem mondott mire jöjjek,így gondoltam enyém az egész nap.Előttem a nagy város amit meg akarok ismerni.Meg kell ismernem.

Elindultam valamerre.Fülembe a Peppertones egyik száma szólt.Az eget figyeltem,annyira gyönyörű volt.Az ég a legszebb kékben pompázott a felhők pedig gyönyörá formákat alkottak.Felnyújtottam a kezemet mintha el akarnám érni őket.Csak egy kicsit megsimogatni.
-Oppáá-ijedtem meg és nevetni kezdtem-nézz a lábad elé Junhee-paskoltam meg fejemet,miután majdnem orra estem.Észrevettem egy játszóteret.Tökéletes.Elszökdeltem odáig és leültem az egyik hintára,de előtte lepakoltam a gitáromat a földre.Nem lehet baja hiszen tokban van.
Picit hintáztam majd ölembe vettem szépségemet és játszani kezdtem.Nem votl senki körülöttem,bizonyára dolgoznak az emberek vagy otthon vannak.Nyugodt volt a környék így szabadon játszottam.Lehunytam szemeimet,a zene teljsene átjárt.Másra nem is volt szükségem csak erre.nem gondolkoztam csak szárnyaltam a zenével.

Címkék: chapter01, Everlasting Sunset

Older Post | Newer Post